V á l to z á s
Friedrich Achleitner “Ez a ház a 8. századból származik és 1898-ban épült meg” (1) című írása igen tanulságos. Nem könnyű mű. Időt, türelmet és aktív résztvételt kíván.
A bevezető anekdota - a Keleti és Nyugati kultúrák különböző műemlékvédelmi felfogásáról - kizökkentet mindennapi, megszokott perspektívámból és új nézőpont felé terelt, hogy olyan kérdésekre bukkanjak, melyek mellett egészen idáig nap-nap után elsétáltam.
A tárgy konferencianapján azt vetettem fel kérdésként, hogy az építészet-idő és ember-idő kapcsolatának aspektusai és eme aspektusok torzító arányai milyen módon lehetnek hatással egy-egy épület mögött rejlő eszme (forma?) építészeti kontextusára. Hogyan formálódik / alakul egy épület mögöttes tartalma az épület élettartama során? Milyen hatással van a mögöttes tartalom tisztaságára a mesterséges beavatkozás (műemlékvédelem)?
A prezentációm tézise az volt, hogy a mesterséges folyamatba (építészet) történő újabb mesterséges beavatkozás (újabb építészet - rekonstrukció) esetén az eredeti építészeti eszme (forma) sérülhet, vagy torzulhat, míg az elmúlás esetén természetesen formálódik / megmarad, azaz a folyamatos változás útján halad tovább. Tézisem szándékosan provokatívnak szántam és célt talált, hiszprezentációm kellemes hangvételű vitába torkollott, melynek csak az időkorlát vetett véget.
 |
| fotó: Árva József |
A Salgói vár Lux Kálmán féle felújítása során a torony új lefedást kapott. Formája és szerkezete aránytalan az eredeti funkcióhoz képest. A beavatkozás nyomán a torony kilátóvá alakult. Új funkcót kapott. Új karakteres kinézetével pedig módosította Salgótarján Északról lezáró sziluettjét. Várromból táformáló erővé lépett elő.
A World Trade Center lerombolása még erősebben módosított az épület eszméjét. Az Ikertornyok eredetileg irodaházként funkcionáltak. Később - természetes folyamtként - a város ikonjaivá váltak. Sajnálatos lerombolásukkal a terrorizmus elleni harc és a hős amerikai kép szimbúlumává formálódtak. Vajon milyen sorsra jutottak volna ötven év múlva, ha továbbra is irodaépületként maradnak meg. Valószínűleg fenntarthatatlansága és gazdaságtalansága folytán...
Múzeum - képtár - érték - örökség - megőrzés
Mi a céljuk? Miért vannak? Ma a múzeum szó mögötti eszme? Mi más van a múzeumi betonban? Bár létezésük oka kevésbé profán, mint egy sarki fűszeresé, mégis egy adott okkal építették őket.
A madridi Prado a Madridi Nemzeti Múzeum képtára. 1785-ben kezdét építeni, azzal a céllal, hogy képeket akasszanak a falaira és azokat az emberek megnézhessék. Az épület átélte a két világháborút, néha kisebb-nagyobb átalakításokat végeztek rajta. Idővel kinőtte magát és bővítésre, felújításra szorult. 2002-ben Raffael Moneo tervezte új szárnyat kapott. Arhitektúrája módosult ugyan, de továbbra is megőrizte eredeti eszmei lényegét. Az emberek ma is vasárnaponként azért mennek el a Pradoba, hogy képeket nézegessenek, mint szüleik és nagyszüleik.
Hasonló a helyzet az amszterdami Van Gogh Museum esetén is. Az eredeti épület 1973-ban épült Gerrit Rietveld tervei szerint. Az új szárnyat Kisho Kurokawa tervezhette és 1999-ben adták át. Terekben bővült, de továbbra is Van Gogh Múzeum maradt.
Múzeum - képtár - érték - örökség - hozzáadott érték - változás
Más a helyzet a berlini Neues Museummal. Szintén képtárnak épült. Friedrich August Stüler (Friedrich Schinkel tanítványa) fő műve. A Királyi Múzeum (mai Altes Museum) bővítésének szánták. “A megnyitás idején az egyiptomi, hazai történeti és etnográfiai gyűjtemények a földszinten kaptak helyet. Az első emeleten voltak a görög és római szobrok gipszöntvényei, a bizánci művészet, a román, gótikus, reneszánsz és klasszicista stílusok gyűjteményei. A második emeletet a rézkarcok és az úgynevezett művészeti kabinet között osztották meg. Az utóbbiban kisebb egyházi és világi műtárgyakat mutattak be a középkortól az újkorig terjedő időszakból.”(2) 1943-ban a bomázások nyomán részben leégett, majd 1945-ben további károkat szenvedett. A múzeumot bezárták, rommá alakult. Funkciója megszűnt. Átalakult. Torzult?
1999 és 2009 között David Chipperfield tervei szerint újraépítették. Az eredeti feladata szerint újra, mint múzeum nyitotta meg kapuit. MInt a bombázása előtti időben, most is az egyiptomi gyűjtemény ás a hazai etnográfiai gyűjtemény kap benne helyet.
A felújítási folymat nem volt zökkenőmentes. A tervet sokan vitatták, újabb és újabb gátba ütközött. Megniytása után azonban elhalkultak a negatív szavak.
A felújított múzeum minden szempontból építészeti remek. Mind koncepciója, mind az utolsó részletig átgondoltsága tökéletes. Kilép a mindennapi kortárs érából és örök érvényű elemként lebeg az építészet történetében. (Vagy mondja ezt inkább az utókor?) Tervezője sztár lett az építé salatt a múzeum pedig zarándokhely. Mekka a tér és építészet szerelmeseinek. A prezentációt követő vitán hangzott el, miszerint részletei és térisége olyan szépek, hogy elvonják a figyelemt a benne kiállított elemekről...
... és tényleg. Megélni az új lépcső terét, bolyongani a belső udvarokban káprázatos élmény lehet. Több ez már mint képtár. A tér múzeuma.
Hozzáadott értéke a felújítás módja, mely kitörölhetetlen emlékként kozerválja a bombázás és rombolás éveit. A meghagyott korom, vagy lesett vakolat helyét bámulva az ember szomorúan emlékezik. Emlékhely lett. Újabb könnycsepp-fakasztó épület Berlin szívében. Megint egy. A háború és a rombolás múzeuma lett, minden kiállítási anyag nélkül.
A múzeum múzeuma
Akár cél volt ez eredetileg is, akár az építészeti koncepció - szinte túl jól sikerültsége, de a Neues Museum nem képtár többé. “1989-ben rakták le az újjáépítés alapkövét azzal a céllal, hogy az eredetinek megfelelő formában építik újjá az épületet.” (3) A koncepció, a tervezés és a kivitelezés tökéletessége olyan épületet eredményezett, mely nem alkalmas már, hogy eredeti funkciójat (vagy csak azt) betöltse. Az eszme (forma) új irányban fejlődött, olyan töbletet kapott, melytől az eredeti eszme csak halványan érzékelhető. Az eszme torzult. Az eszme változott.
Írásomban nem szándékom negatív kritikával illetni a Neuest. Nem tudom, mert a szememben minden kritikán felül áll. Hátra lépek. Kihúzom a hátam és bevallom magamnak - ennél (most és itt) nem tudok jobbat. Célom, hogy az építészet arhitektúrán túlnyúló felelőségére hívjam fel a figyelmet. Célom, hogy rámutassak az építészet kövön és betonon túli hatására.
1.: Friedrich Achleitner - Ez a ház a 8. századból származik és 1898-ban épült meg
2-3.: Wikipédia - Neues Museum