Etelkát az utcán szedtem fel. Az átmulatott éjszaka után - még kellő mennyiségű pálinka hatása alatt - sikerült elég bátorságot összegyűjtenem, hogy se szó se beszéd karon fogjam és haza vigyem.
Mit tehet ilyenkor az ember? Hazaviszi és bevágja a tárolóba. Ismétlem... átmulatott éjszaka. Aztán másnap az őszinte józanság és Etelka még mindig a gondolataimban. Nincs menekvés. Rabul ejtett. Irány a szabad, smirglire fel! Levetkőztetjük szakadt ruhájából. Puha ronggyal megmosdatjuk. Hagyjuk, hogy a nap megszárítsa. Gyengéden látunk neki. Ismerkedünk. Símogatjuk, csiszolgatjuk. Miközben megismerjük, megértjük arányait, érezzük karjai ívének erejét, s kecses lábait dörzsüljük, megmutatja igaz szépségét.
Már akkor, ott az utcán elvarázsolt. Kidobták, elhagyták. Egyedül hagyva a sötét utcasarkon, mégis oly szépen, kihúzott derékkal állt ott... Karjain karcolások, vállán egy kés nyoma, sarka csupa repedés. A szövet, amit viselt rongynak sem volna jó.
Mit tehet ilyenkor az ember? Hazaviszi és bevágja a tárolóba. Ismétlem... átmulatott éjszaka. Aztán másnap az őszinte józanság és Etelka még mindig a gondolataimban. Nincs menekvés. Rabul ejtett. Irány a szabad, smirglire fel! Levetkőztetjük szakadt ruhájából. Puha ronggyal megmosdatjuk. Hagyjuk, hogy a nap megszárítsa. Gyengéden látunk neki. Ismerkedünk. Símogatjuk, csiszolgatjuk. Miközben megismerjük, megértjük arányait, érezzük karjai ívének erejét, s kecses lábait dörzsüljük, megmutatja igaz szépségét.
Shoppingolni kéne, nem? Irány a pláza! Sminknek festék, szivacs és ruha.